Blog

 

 

-Hogy hívnak, mi a blogod neve? Kiknek írsz, van egy speciális réteg akit szeretnél megszólítani?

Gabinak hívnak, de a Sünis kanál nevű blogomat Macskanyelvként írom. Elsősorban a sütést, főzést kedvelőkhöz szólok, ill. egy kicsit azokhoz is, akik szeretnek utazni, és szívesen veszik az ezzel kapcsolatos tapasztalatok megosztását.

A blogomat a kedvenc kanalamról neveztem el, ami annak a szetnek az egyik darabja, amilyen szerintem számos, '70-es években született gyereknek volt. Utóbb derült ki, hogy a rajta lévő díszítés nem is sünt ábrázol, hanem macit, de a blog nevét már nem fogom emiatt megváltoztatni.

 

-Milyen végzettséged van, hol dolgozol?

Tanítóképző főiskolát végeztem, német nyelv oktató, tanító a szakmám, de ezen a pályán csak 1 évet bírtam, ill. magántanárként 2-3 évet. Mivel vonzott az éneklés, a főiskolás évek alatt egy kéttagú vándorszínháznál énekes-színészként kezdtem el dolgozni, és interaktív, zenés mesékkel 11 év alatt bejártam az egész országot. Óvodákban, művelődési házakban és szabadtéri rendezvényeken léptünk fel. De volt rockzenekarom is. Pár éve azonban letettem a mikrofont, és műszaki szakfordítóként tevékenykedem, ami igen távol áll a művészi pályától, mégis örömmel csinálom.

 

 

Sárgarépás-diós túrófánk

Ez az a bizonyos első ételkép az új fotóhátterekkel, ráadásul az étkészletet is újonnan vettem, ezért dupla volt az örömöm.

(a fotózáshoz használt famintás fotóháttereket itt és itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Mióta vezetsz blogot, honnan jött az ötlet, hogy gasztroblogot indíts?

2010-ben egy ismert receptes oldalra regisztráltam, és az ott látott igényesebb ételfotók hatására én is kedvet kaptam ahhoz, hogy gyakrabban főzzek, illetve hogy le is fotózzam, amit készítek. Az ételfotózás szeretete annyira elhatalmasodott rajtam, hogy muszáj volt elindítanom a saját internetes naplómat 2012 júliusában.

 

-Mit jelent számodra a blogolás, mi a célod a saját blogoddal?

Elsősorban a saját magam örömére csinálom, a pénzkereset ezzel kapcsolatban egyáltalán nem motivál. Ennél fogva nincsenek is ezzel kapcsolatos reklámok a blogom felületén. Egyrészt élvezem, hogy az elkészített ételt lefotózhatom, másrészt fontosnak tartom, hogy a kedvenc receptjeim olyan helyen legyenek, ami csak az enyém. Az utóbbi időben egyre több nagyon kedves kritikát kapok, ami nagy örömmel tölt el, és megerősített abban, hogy jó az az út, amire ráléptem.

 

 

Diós-kávés,vaníliakrémes kocka

Ezt a sütit nagyon régóta újra akartam fotózni, és a legelőször kézhez kapott hátterekkel ez végre meg is történhetett. Szeretem ezt a képsorozatot.

(a fotózáshoz használt famintás fotóháttereket itt és itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Honnan inspirálódsz? Vannak kedvenc blogjaid amiket szívesen olvasol? Kit tartasz követésre érdemesnek, akitől érdemes tanulni?

Kezdetben teljes mértékben magam találtam ki a recepteket, de hosszú távon ezt a képességet nehéz lenne fenntartani., ezért ma már csak kevés ételt mondhatok teljesen a sajátomnak.

Nem mintha konyhaművészetileg olyan nagyra tartanám, de a leggyakrabban látogatott oldal részemről a lecker.de, és bár itt több olyan receptbe is belefutottam már, ahol baj volt a hozzávalók mennyiségével, ill. azok arányával, de ihletadónak mégis megfelelőnek tartom. Ezen kívül számos egyéb helyről inspirálódom, de nincs konkrét kedvencem, ahova ötletszerzés céljából rendszeresen visszatérnék. Kevés szakácskönyvem van, de szerencsére akadnak köztük olyanok, amiket szívesen lapozgatok, és számos ételt el is készítettem már belőlük. Talán furcsa, de a barátnőm blogján kívül nem nagyon olvasom másokét, pontosabban ritkán ragadok le hosszabb időre valahol. Ennek az az egyik oka, hogy nem igazán szeretek netes felületen olvasni.

Több szempontot is megjelölhetnék azzal kapcsolatban, hogy mi alapján tartok egy blogot követésre érdemesnek, de mivel tényleg csak nagyon kevés blogot látogatok, így nehéz lenne egyet is kiemelni. Talán a Home Bisztrót tudnám mégis megemlíteni, mert nagyon kedvelem Edina úti leírásait, informatívnak és érdekesnek tartom, és úgy tűnik, az ő írásaihoz mégis csak van türelmem.

 

-Mi a véleményed a magyar gasztroblogokról? Jársz blogtalálkozóra, vagy tagja vagy valamilyen gasztro csoportnak? Vannak személyes ismerőseid a gasztrobloggerek közül?

Elég válogatós vagyok ezen a téren is, úgyhogy ahol nem tetszenek a fotók, vagy nem gusztusos a tálalás, onnan azonnal elnavigálok. Bár a gasztroblogok palettája elég változatos, úgy érzem, mégis nagyon kevés a valóban igényes oldal, ahol pluszban még a receptek is jók, ill. nem hemzseg a szöveg a helyesírási hibáktól. Rengeteg tucatblog van (lehet, hogy az enyém is az, de ezt nem én fogom megítélni), vagy az olyan típusú, ami nehezen átlátható, mert pl. nincs tartalomjegyzék, ami pedig szerintem nagyon fontos, ha az ember keres valamit, és nincs türelme végiglapozni a régebbi bejegyzéseket.

Nem járok találkozókra, de főleg azért, mert mindig minden Budapesten van, így aztán Fekete-Szép Ágin és a fent említett receptgyűjtő oldalról megismert két szakácstársamon kívül nem ismerek senki mást személyesen a gasztro körökből.

A neten csak a Gasztroblogok csoportban vagyok jelen.

 

 

 

Bajor rozskenyér

Ezt az egyszerű kenyeret klasszul kiemelni ez a színes háttér.

(a fotózáshoz használt famintás fotóháttereket itt és itt tudod megrendelni)

 

 

-Mivel fotózol? Használsz utómunkát a képeidnél? Egy-egy bejegyzéshez mennyi idő alatt készíted el a fotókat?

Canon EOS 600D-m van, amit sajnos túl sokáig automatán használtam, aztán kinyílt a világ, amikor már nem éreztem magam papírkutyának a manuális fotózáshoz. Ha jók a fények, alig kell belenyúlnom a képekbe, és akkor csak főleg vágni szoktam rajtuk, de ha szükség van rá, akkor természetesen élénkítek a színeken vagy adok rá egy kis fényt. Sok mindentől függ, mennyi idő alatt készülnek el a fotók. Korábban viszonylag hamar megvoltam vele, de amióta magam állítgatom a záridőt, a rekeszt, az ISO-t, azóta előfordul, hogy 1 órát is elmolyolok csak a fényképezéssel. Mindig azért imádkozom, hogy tű éles legyen ott, ahol kell. Természetesen rengeteg még a tanulni valóm a fotózás terén, és most épp ott tartok, hogy egyik fotóm sem tetszik igazán.

Ma már nem ritka, hogy egy-egy fotózás alkalmával 150 fölött van a képek száma, amiből iszonyú akkurátusan vagyok képes kiválogatni a legjobbakat, majd ezek közül aztán fájó szívvel válok meg azoktól, amik csak kicsit térnek el a többitől. Többnyire nem is sikerül kikukázni őket, így aztán állandósult nálam az a „betegség”, hogy egy bejegyzésbe képes vagyok néha 20 fotót is betenni, csak mert muszáj megmutatnom szemből, kicsit feljebbről, fölülről, meg így, úgy, amúgy, és ugyanezt fekvő fotókkal is, miközben az étel elhelyezése alig változik. Ezt biztos sokan nem annyira díjazzák, hiszen már 1-2 fotóval is meg lehet mutatni egy ételt, úgyhogy a többi csak a saját szórakoztatásomra van ott. De már én is csak nevetek magamon.

A díszletezés nálam általában nem telik sok időbe; van, hogy az étel elkészülte előtt 5 perccel veszem le a megfelelő tányért a polcról. Viszont amióta a Fotókellék háttereit használom, ez is változott, és legtöbbször előre berendezem a „színpadot”.

A bejegyzéshez a szöveget először doksiban írom meg, és csak ezután másolom be a blogba. Rettentő cuktilis vagyok a blogom kapcsán, ezért mindent mappákban őrzök – külön a fotókat, külön a szövegeket. A receptjeim a gépemen is ugyanúgy tartalomjegyzékben vannak, ahogy a blogon, mert így egyrészt sokkal könnyebben megtalálok bármit, másrészt tartok attól, hogy valamilyen oknál fogva törlődik az oldalam. Ha ilyesmi előfordulna, a mappáknak köszönhetően mindent ugyanúgy vissza tudok majd állítani.

 

-Napi szinten mennyit foglalkozol a blogoddal?

Általában eléggé előre dolgozom, ezért vannak napok, amikor annyiban merül ki a vele való foglalkozás, hogy rákukkantok, mennyien nézték meg aznap a blogot, vagy hányan lájkolták a facebookon. Azokban az időszakokban, amikor egymás után főzöm-sütöm az ételeket, akkor több órás elfoglaltságot ad a képek kiválogatása, kiszerkesztése, a szöveg megírása. Félévente/évente pedig kisebb tatarozáson is átesik a blog.

 

 

 

Kókuszos kölesfelfújt

Régóta szemeztem ezzel a sötétkék háttérrel, de egy darabig nem mertem megrendelni. Ez volt az első étel, amihez felhasználtam, és nagyon meg voltam elégedve az eredménnyel.

(a fotózáshoz használt famintás fotóháttereket itt és itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Milyen az oldalad látogatottsága? Jelenleg hány bejegyzésed van, milyen gyakran jelentetsz meg új posztot? Van olyan bejegyzésed, amit kiugróan sokan néztek meg?

A blogom érzésem szerint nem tartozik a legnézettebbek közé, de nem is török ilyen babérokra. Vannak kiugró napok a látogatottság kapcsán, mint pl. a minap, amikor közel 10.000-ren kukkantottak be hozzám egy nap alatt; de általában napi 400-800 között mozog a nézettség. Fura, de mindig a legegyszerűbb ételek a legnézettebbek, amiről nem is gondolnám, hogy népszerű lesz, és csak lesek, hogy „ez???”. Ilyen pl. a mentaszörp, ami már majdnem 19.000 kattintást ért el eddig, és a Zuppa Inglese, ami 3 nap alatt csaknem elérte a 14.000-res nézettséget. Úgy vettem észre, hogy nálam főleg az alapreceptek a legkedveltebbek.

Átlagosan heti 2, néha 3 receptet jelentetek meg; a hét elején valamilyen főételt, a hétvégére pedig rendszerint édességet. Jelenleg majdnem 800 bejegyzésnél tartok, de ebben az utazási élmények, az eszperente versek és egyéb szösszenetek is benne vannak.

 

-A blogodon kívül megjelennek még valahol cikkeid?

A Kifőztük magazinban 2013-ban vendégblogger voltam, de 2015 novembere óta állandó tagja vagyok a csapatnak. Korábban szerepeltem a Like magazinban, ill. az Életszépítők oldalán máig fent van pár receptem.

 

 

Currys-korianderes csirke kölespogácsával

Ebbe a háttérbe azonnal beleszerettem, mert különleges a mintázata és a színe, ill. jól variálható  szürke és fehér hátterekkel is.

(a fotózáshoz használt famintás fotóhátteret itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Mióta használod a fotóháttereket? Milyen változást jelentettek a blogod életében?

Pontosan tudom: 2016. február 12. óta. A sárgarépás-diós túrófánk volt az első étel, amihez használtam, és azonnal beleszerettem. Borzasztóan izgalmas volt vásárláskor válogatni közülük, majd pedig kézhez kapni a csomagot. El sem tudom képzelni már, hogy nélkülük fotózzak, és most már 19 darab van belőlük. Persze még elkelne néhány, mert sosem elég az, ami van.

A 2014-es lakásfelújításunktól kezdődően, amíg az első háttereket nem rendeltem meg, az új konyhai munkalapon fotóztam, és a háttér is egy levágott, maradék munkalap volt. Kezdetben ezzel kapcsolatban is úgy éreztem, hogy sokat dobnak a fotóimon, de aztán hamar meguntam, hogy mindig ugyanazt használom. De nem volt más. Maximum az egyik fehér abroszt tudtam csak helyette bevetni, ill. ilyen-olyan konyharuhákat, ui. az akkoriban divatos kopott deszkákat nem tudtam beszerezni. A PVC fotóhátterek viszont könnyen kezelhetőek és tisztíthatóak, kis helyen is elférnek és nagy a variációs lehetőség. Csak arra kell figyelni fotózáskor, hogy ne lógjon ki a lóláb, azaz ne tűnjön fel, hogy nem igazi deszkáról van szó.

 

-Milyen méretű fotóháttereket használsz? Melyik a kedvenc fotóháttered és miért?

Mindegyik hátterem 60x60 cm-es, ez a méret bevált, bár nagyon ritkán elkelne egy kicsivel nagyobb is. Nem nagyon tudnék kedvencet kiemelni közülük, de talán az egyik szürke, rusztikus deszkát ábrázoló háttér és az egyik fehér a legkedvesebb. Ahhoz képest, hogy egyébként kék mániás vagyok, ebből a színből csak 2 hátterem van.

 

 

 

Epres túrókrémmel töltött piskótatekercs

Ez a süti az aktuális kedvencem az ételfotóim közül. Maga a háttér visszafogott, de egy ilyen típusú édességhez éppen ez illik.

(a fotózáshoz használt famintás fotóhátteret itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Honnan írod általában a bejegyzéseidet?

Mindig a laptopomon írom meg, és csakis itthon tudok dolgozni, nyugodt környezeteben.

 

-Hogyan születnek meg a receptek, amiket felteszel a blogodra? Szeretsz újdonságokkal kísérletezni, vagy inkább jól bevált recepteket készítesz szívesebben?

A párommal mindketten válogatósak vagyunk, és ez sajnos komoly határokat szab az ételek kigondolásának. Csak azért, hogy a blogom változatosabb legyen, nem fogok olyat elkészíteni, amit aztán nem eszünk meg. Érzésem szerint a receptjeim emiatt nem annyira változatosak, mert pl. kevés olyan zöldségféle van, amit szeretünk, és a húsok közül is 99%-ban csirkemellet vagyok kénytelen készíteni a párom miatt, aki nincs jóban más húsokkal. Tehát a főételek kapcsán gyakran ugyanazokat a hozzávalókat variálom. Pl. a túró iszonyú sokszor szerepel nálam. Mégis, már így is hatalmasat változtam/fejlődtem gyerekkoromhoz képest. A majdnem üres hűtő engem általában jobban inspirál, mint a teli, és nem mondok újat azzal, hogy ez jó hatással van a szunnyadó kreativitásra. Mostanában kezdtem el jobban odafigyelni az egészségünkre, így aztán újabban több olyan alapanyag is felkerült a spájzpolcomra, ami eddig ismeretlen volt előttem. Szerencsére ezek közül lett 1-2 kedvenc, de alapvetően a hagyományos, magyaros ételek, a gyerekkori kedvencek és a kelt tészták a legkedvesebbek a szívemnek.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a blogra felkerült recepteknél nagyon törekszem arra, hogy a hozzávalók kapcsán az arányokat a lehető legpontosabban adjam meg, mert személy szerint falra mászok attól, ha egy recept el van írva, és emiatt elpocsékol az ember egy csomó alapanyagot. Éppen ezért kifejezetten jól esik, ha valaki ezzel kapcsolatban is megdicsér, amikor elkészíti valamelyik receptemet, mert ebből kitűnik számomra, hogy nálam nem áll fenn ilyen probléma.

 

 

 

Újhagymás-répás kölesfasírt pikáns mustármártással

A kedvenc szürke hátterem ezzel az étkészlettel szerintem svédes hangulatú lett.

(a fotózáshoz használt famintás fotóháttereket itt és itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Egyedül szerkeszted a blogod, vagy van valamilyen segítséged?

Nem érzem szükségét, hogy bárki is segítsen a blogom kapcsán, de a barátnőm tanácsát néha kikérem, ha valamilyen újítást akarok bevezetni.

 

-Más blogod is van, vagy tervezed, hogy egyszer indítasz?

A Sünisen kívül nincs más, de van egy úgynevezett (nem közzétett) próbablogom is, amin az újításokat szoktam kipróbálni, hogy vajon hogy mutatna, ha ezt vagy azt megváltoztatnám. Ha ott klassznak látom, akkor módosítok a Sünis kanálon is. Nekem elég ez az egy blog, hiszen helyet kap rajta más téma is, nem csak a főzés.

 

 

 

Gyors csokoládétorta narancsraguval

A sötét tónusú hátterek szépen kiemelik a szintén sötét színű süteményt, és ezzel a készlettel kissé vintage hangulatot kölcsönöznek a miliőnek.

(a fotózáshoz használt famintás fotóháttereket itt és itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Meddig szeretnéd írni a blogodat? Van valamilyen célod, amit mindenképpen szeretnél elérni vele?

Tavaly voltak néha olyan napjaim, amikor úgy éreztem, itt az ideje letenni a kanalat, de rendre elvetettem az ötletet. Reménykedem benne, hogy sokan hiányolnák is, ha megszűnne a blog. Egyébként az újabb lendület egyik fő oka, hogy a ti háttereiteket használom, mert szerintem sokat lendítettek a főzési/fotózási kedvemen és a blog arculatán is.

A magam szórakoztatásán és a másoknak való örömszerzésen kívül nincs egyéb célom a blogommal, hiszen ez csak hobbi.

 

-Mostanában divat lett bloggerekkel reklámozni mindenfélét, neked volt már valamilyen felkérésed?

Azt hiszem, 2 évvel ezelőtt történt, hogy megkeresett egy cég, ami liofilizált gyümölcsöket forgalmaz, és ezekkel a termékekkel készítettem is 3 receptet, ami megjelent a cég receptfüzetében. De jelenleg csak a Kifőztük gasztromagazinnal kapcsolatban álló szponzorok termékeit népszerűsítem.

 

Zuppa Inglese római módra

Ez volt az eddigi legnézettebb sütemény a blogon. A málló vakolatos falat mintázó háttér az egyik kedvencem a fehérek közül, ráadásul az összes többi háttérrel jól mutat.

(a fotózáshoz használt kőmintás fotóhátteret itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Elégedett vagy a blogoddal a jelenlegi formájában? Tervezel valami újítást esetleg? Te magad szeretnél fejlődni, valamilyen formában képezni magad, hogy még színvonalasabb blogot tudj írni?

Nem, dehogy, sosem tetszik teljes mértékben, mert az a felület, amit anno kiválasztottam, határt szab az újításoknak. De tény, hogy a blogom egyre letisztultabbá vált az évek alatt, mert folyamatosan arra törekszem, hogy ne legyen hivalkodó. Ahogy feljebb már említettem, a kisebb újítások félévente/évente biztosan tetten érhetőek lesznek ezután is, de ezek sosem előre eldöntött dolgok, menet közben adódnak.

 

-Bloggerként mire vagy a legbüszkébb?

Nem vagyok versenyző típus, így aztán, mivel nem nevezek be, nem is lehetek győztes vagy vesztes valamilyen gasztro versenyen. Engem az tölt el a legnagyobb örömmel, ha valaki elkészíti valamelyik receptemet, megírja nekem, hogy mennyire ízlett a családnak, és hogy felkerült a sokszor elkészítendők listájára. Ilyen hozzászólásokat mostanában egyre többet kapok. Ha pedig cakumpakk az egész blogomat kedves szavakkal illetik, mert már sok ételt elkészítettek róla, és azt egytől-egyig finomnak ítélték, akkor pláne csak lesek, és örülök, mint egy kisgyerek.

 

 

Málnakrémes anyák napi sütemény

Nem kedvelem a rózsaszínt, de ez a háttér azonnal megtetszett.

(a fotózáshoz használt famintás fotóhátteret itt tudod megrendelni)

 

 

 

-Mit tanácsolsz azoknak, akik még csak most tervezik, hogy gasztroblogot indítanak?

Nehéz egyedinek, újszerűnek lenni, hiszen olyan sok blog van ma már. Éppen ezért el kell dönteni, hogy mit akarunk – egyediek lenni, és azt kiemelkedően jól is csinálni, vagy megelégszünk azzal, hogy egyek vagyunk a sok hasonló között, de azt a legjobb tudásunk szerint igényesen műveljük. Szerintem fontos az átláthatóság, hogy egy blogon könnyen lehessen tájékozódni, ezért kell a tartalomjegyzék, a kereső, és a címkék is jól jönnek. Ezek szerintem alap dolgok már. A blog mindig az adott embert tükrözi: az ízlését mind külalakban, mind az ételek kapcsán, és az igényszintjét is. Bocsánat a kifejezésért, de sok blog made in China stílusú, csili-vili, miközben a legfontosabbat, azaz magát az ételt úgy mutatják be, ahogy én pl. sosem tálalnám fel a szeretteimnek. Nyilván nem mindenkinek van szuper fényképezőgépe, és nem lehet mindenki ügyes a fotózás terén, de törekedni kell arra, hogy legalább az legyen gusztusos, ahogy az ételt a tányérra tesszük – legyen az akár a legegyszerűbb rántotta –, és aztán így kerüljön fel a blogra is.

A magyar helyesírás is igen fontos. Ha már megjelentetjük a gondolatainkat, vagy csak a receptet, akkor egy rosszabb helyesírónak is kötelessége lenne utánanézni, mit hogyan kell írni, egybe vagy külön, stb., hiszen a blogolás nagy nyilvánosság előtt történik, és nem szabad hagyni, hogy ez a szép magyar nyelv elkorcsosuljon.

A betűméret kapcsán az arany középutat tartom a legjobbnak, ne legyen se túl kicsi, se túl nagy, és érdemes jól olvasható betűtípust választani, ill. olyat, aminek minden eleme egyforma, és az ő/ű sem tér el a többitől. A vicces egérmutatók sem fontosak szerintem, mert mindössze annyit tudnak, hogy jópofák, de igazából semmit nem tesznek hozzá a bloghoz, és inkább zavaró lehet.

Nem biztos, hogy a legmodernebb, ún. dinamikus külalak a legszerencsésebb, bár kétség kívül sok olyat is tudhat, amit egy egyszerűbb sablon nem.

Ha elindítunk egy blogot, érdemes néhány, már meglévő és lefotózott étellel elkezdeni, hogy legyen miből választani az olvasóknak. Tapasztalatom szerint a nehezen elérhető, túlságosan is egzotikus hozzávalók nem annyira érdeklik a blogokat olvasó háziasszonyokat, ezért jobb, ha ilyen receptekkel nem tömjük teli az oldalunkat. Természetesen nem árt azért néha mást is megmutatni a jól ismerteken kívül. Ha már megjelentetjük a receptjeinket, akkor szerintem törekednünk kell arra is, hogy ne „műanyag” alapanyagokat használjunk, mert ezek károsak. Minél többen sulykoljuk  azt, hogy pl. a margarint, a főzőtejszínt és társait el kellene felejteni, annál jobb.

A népszerűsítés céljából pedig javaslom a blog facebook oldalának létrehozását, valamint érdemes csatlakozni a különböző csoportokba. Kezdetben mindenképp érdemes hetente új receptet feltenni, akár többet is, hogy odavonzzuk a közönséget.

Ha pedig másvalakitől veszünk át egy receptet, akkor illik megjelölni a forrást akkor is, ha csak icipicit változtattunk rajta. Nem kell szégyellni, ha máshonnan inspirálódunk, sőt úgy tenni, mintha mindig minden a mi ötletünk lenne, nem túl szép dolog.

 

 

Mandulakrémes sárgabarackos lepény

Ez a süti most a család új kedvence. Olyan hátteret választottam hozzá, amit nagyon ritkán használok. A barackhoz szerintem jól illik.

(a fotózáshoz használt famintás fotóháttereket itt és itt tudod megrendelni)

 

 

Köszönjük az interjút!